Elvek és szabályok

Első elv: A jelenlegi hallgatók számára az árak nem emelkednek.
 
Második elv: Díj nélküli óra nincs, még az első sem az.
 
Ha szeretnél megismerni engem, körülbelül csak egy félórát tölthetünk ezzel. Az után már meg kell fizetned az időmet. Iskolák vagy sajátos kérések kivételt képezhetnek ez alól.

Harmadik elv: Ha egyszer megállapodunk abban, hogy órákat szeretnél venni tőlem, akkor vagy kuponokat kell vásárolnod, vagy a normál óradíjat fizetni az óráért.

Ha az óráért a normál óradíjat fizeted, akkor biztonsági okokból egy következő alkalmat is ki kell előre fizetned. Ez a biztonsági letét megmutatja szándékod komolyságát, és megszilárdítja jogosultságodat az általad kért időponthoz. Ennek a plusz összegnek a megfizettetése nem alkalmazható azokra a diákokra, akik valamely sürgető okból kifolyólag csak egyszer vagy kétszer szeretnének jönni hozzám.

A biztonsági letétet, illetve annak elvesztését az alábbiakban magyarázzuk:

Egy időben büntetést akartam felszámítani, úgy ahogy azt a legtöbb iskola teszi, azoknak a diákoknak, akik egy 24 vagy 48 órás időkereten belül nem hívnak fel engem, hogy lemondják az órájukat, és ez egyeseket arra ösztökélt volna, hogy felelősségteljesebbek és körültekintőbbek legyenek a kapcsolatunkban.

Azonban nagyon sok olyan diákom van, akikre ezt a módszert nem lehetne egykönnyen alkalmazni: lótó-futó üzletemberek, gyerekek, vizsgákra készülő tanulók, munkanélküliek, és a lista elég hosszú. Vannak diákjaim, akik megbetegszenek, elutaznak, több hatalmi erő (például hivatali hierarchia, főnökök, beosztottak, házastársak, gyerekek és hasonlók) akadályozza őket. Ilyen vonatkozásokban nem érzem azt, hogy eredményesen tudnék büntetést felszámolni anélkül, hogy ügyfeleim normál életmódjában ne növelném meg a feszültséget. Éppen ezért valami olyasmit teszek, ami inkább összhangban van a ti életmódotokkal meg az én érdekeimmel. A legtöbb esetben lemondok a büntetés alkalmazásáról, de ennek eldöntetése kizárólag az én megfontolásomon múlik.

Ha a diákok időt szánnak arra, hogy megnézzék az időbeosztásomat, észreveszik majd, hogy van elég dolgom, és ha még mélyebben tanulmányozzák, látni fogják azt is, hogy a diákok időbeosztása állandóan változik, és ez rendszerint az ő változó időrendjük miatt történik, vagy pedig azért, mert én megkísérelem a diákokat gazdasági szempontok alapján előnyben részesíteni.

Fenntartom az időpontodat, hacsak nem változtatod állandóan, vagy ha a kapcsolatunk nem válik instabillá. A legtöbb esetben néhány percen belül be tudok tölteni egy hallgatói időpontot, szóval az óralemondásod általában nem zavar engem  – ráadásul rengeteg adminisztrációs feladatom is van, így nem aggódom a nem időben jelzett változások miatt. Ellenben, minden diákot meg kell kérnem arra, hogy legyenek szívesek minden változást olyan hamar tudatni velem, amilyen gyorsan csak lehet, így az időm és a pénzem nem változik szeszélyesen. 

Ismételten hangsúlyozva, fenntartom a jogot arra, hogy a biztonsági letétet megtartsam abban az esetben, ha az irántam és az érdekeim iránt való tisztelet nyilvánvaló hiánya fordul elő. A tiszteletnek ezt a fajta hiányát egyedül én határozom meg.

Az alábbiakban két példa látható erre a helyzetre:

Első példa: Ha egy hallgató egyszerűen megfeledkezik az óráról (a csoportos órák résztvevőinek nem kell ideszólni, de én felhívhatom őket azért, hogy biztos legyek a jelenlétükben). Elfelejteni valamit, ez időről időre bárkivel előfordul – és még velem is megesik. (Bár, a Google Calendar és egyéb eszközök használatával már csökkentettem ezt a problémát.) Ha mégis elkövetem, akkor a diákot általában azzal kárpótolom, hogy a következő óra ingyenes lesz. Ha a diák követi el, akkor a második alkalomra befizetett összeg elveszik, és ha folytatni akarja a tanulást, akkor megint be kell fizetnie azért, hogy a „biztonsági letét” meglétének állapotát megtartsa. Ebben az esetben a kapcsolatunk zökkenőmentesen folytatódik.

Második példa, amely egy valós történet: Jön egy diák hozzám, hogy órákat vegyen. Elégedett, fizet azért az óráért, és azt tervezi, hogy az órákért a normál óradíjat fizeti, és egy olyan időbeosztás készítünk neki, mint amilyet akar. A következő héten megbetegszik, és törli az összes óráját, azzal az ígérettel, hogy hívni fog, amint jobban lesz. Valóban, vissza is hív, és jön. Egy órát tartunk, aztán megint megbetegszik. Visszajön, és megkérdezi, hogy mennyivel tartozik nekem az utóbbi heti óralemondásért, és én azt mondom neki, hogy nem számolok fel semmit, mert ilyen körülmények között én senkinek sem számolok fel semmit. Hálálkodik, és azt mondja, hogy én egy nagyon korrekt ember vagyok. Ezt a beszélgetést követően elhatározza, hogy mivel van egy tervezett állásinterjúja, ezért vásárolhatnánk egy könyvet, és az állásinterjúra való felkészülésére összpontosíthatnánk; Így aztán, felkészítettem és sikeresen szerepelt az interjún, és megkapta az állást.

A következő óránk, amelyben megállapodtunk kedd délután volt. Szóval, az előző csütörtöktől egészen hétfő késő estig egy árva hangot sem hallottam felőle. Akkor, hétfőn, jó későn, felhívott, és azt mondta, hogy van egy jó híre meg egy rossz. A jó hír az volt, hogy megkapta az állást, a rossz meg az, hogy jelentkezett egy olyan angol nyelvtanfolyamra, amely a banki területhez kötődik (amelyet, mint kifejtette, én nem vagyok képes tanítani, ami azonban nem fedi a valóságot), és LEHET, hogy fel fog hívni engem, ha a tanfolyam véget ér. Mindennek tetejébe, bár rendszerint angolul kísérelt meg beszélni velem, ebben az esetben úgy adta elő, mintha egyáltalán nem tudna angolul, és ékes magyarral rukkolt ki (normális sebesség és olyan kifejezések, mintha egy született magyarral beszélne).  Ezt a helyzetet teljesen durvának találom. Ez a viselkedés teljesen ellentétes azzal, amit én ilyen helyzetben az illemszabályokról hiszek, így aztán a biztonsági letét elveszett.

Szóval, nem kell a diákoknak amiatt aggódniuk, hogy a befizetett díjukat elveszítik, hacsak egymás kölcsönös tiszteletben tartása nem sérül meg.

Negyedik elv. Bármely diák bármely csoportos órán részt vehet a csoport korától és nyelvi szintjétől függetlenül. Az órát azoknak a hallgatgatóknak a szintjén tartjuk, akikkel a tanfolyam eredendően elindult, vagy azokén, akik a legtöbbször jelennek meg.

A „bárki jöhet” elv különösen azoknak a diákoknak jó, akik a tudásszintjüket akarják lemérni, igényelik, hogy társaságban legyenek, vagy égető szükségük van arra, hogy gyorsan fejlődjenek egy állás vagy egy vizsga miatt. Ugyancsak hasznos a tanárjelölteknek vagy másoknak, akik haladóbb nyelvi szinten állnak, de szeretnének instrukciókat adni. A tapasztalatom az, hogy azok a tanulók, akik a csoport szintjétől eltérő szinten vannak, általában rövid ideig maradnak a csoporttal.

Ötödik elv. Egy csoportot bármikor el lehet indítani két olyan emberrel, akik kuponokat vásároltak, és rögzítették az óra idejét.

Ezért, a csoportos tanfolyamoknak nincsen sem előre meghatározott kezdő időpontja, sem vége, kivéve persze, ha a diákok kimaradnak. Elkezdheted úgy, hogy hozod egy társadat vagy barátodat, vagy az is lehet, hogy én tudok még megkérni valakit. A csoportok létszáma nyolcig mehet fel, de majdnem sohasem nagyobbak négy főnél.